- Vajon miért pszichopata, szociopata Hannibal Lecter?
- Azért, mert ha valakivel baja van, azt kinyírja.
- Ebben egészen biztos vagy?
- Miben?
- Hogy szociopata?
- Hát van egy egészen enyhe szociális félelme, az már igaz.
- A kérdésre válaszolj.
- Az. De maga a félelem akkor lesz patológiás, amikor ártó szándékkal párosul. Egyébként ártalmatlan érzelem. Önmagunk generáljuk csak. Lehet például olyan, hogy kognitív félelem, de azt hiszem ez még nem létezik terminológiailag.
- A-ha. (Semmit nem értek belőle, ez halál komoly). És szerinted pszichopata?
- Nem tudom. Azt mondják az. Abban az értelemben nyílván az, hogy ártó szándékkal lép fel. Önmagát csonkítja meg a nő helyett.
- Aki üldözi és be akarja zárni egy életre.
- Igen. De ha máshonnan nézem, szerelmes a nőbe. Érted? Szereti a nőt, azért nem tud neki ártani.
- És a nő is szereti őt, legalábbis ezek után muszáj, hogy szeresse. Hiszen megmentette az életét.
- Pontosan...ami annyit jelent, hogy nem ártott neki, inkább magának ártott és ezzel tulajdonképpen használt a másiknak.
- Pontosan...ami annyit jelent, hogy nem ártott neki, inkább magának ártott és ezzel tulajdonképpen használt a másiknak.
- Ha túléli és a másik felismeri a jószándékot.
- Nagyon okos vagy.
- Te vagy nagyon okos.
- Oké, hagyjuk a köröket.
- Hagyjuk.
- Ezt nem értem mégsem. Egy ember számára hogyan lehet fontosabb a másik ember, mint a saját épsége?
- Úgy, hogy a másik ember épsége fontosabb, mint a sajátja.
- Ezt mondtam én is.
- Akkor megpróbálom mégegyszer: szereti a nőt és nem fél.
- Dehát ez a normális.
- Igen, ez lenne a normális.
- Akkor miért pszichopata és szociopata?
