---------------------------------------------------------------------------------------------
Hétvégén feltettek nekem egy kérdést, ami megérdemel egy külön bejegyzést, úgy hiszem.
K: Szerinted Prot, tudod a K-Paxből, beteg?
V: Szerinted?
K: Nem tudom, lehet. De akkor, hogy épített olyan elméletet, amit a csillagászok, a szakma nagyjai elfogadtak?…
V: Hát az biztos, hogy zseni volt. Mit gondolt a pszichológus?
K: A pszichológus nem tudta biztosan, a film nyitva hagyja a kérdést. Szerinted beteg volt?
V: Szerintem a legjobb dolog, ami történhetett vele az, hogy felépített magának egy világot.
K: De beteg volt?
V: Nem, nem volt az.
Nos-nos, PROT. A szó hagyományos értelmében beteg volt, hiszen olyan trauma érte, ami után lehasadt a tudatából egy darab, az előző élete, hogy egészen konkrét legyek:-( Gondolj csak vissza, hipnózisban tér vissza egy-két emlék csupán, de ő azt hevesen tagadja, hiába bizonygat a pszichológus, hiába jár utána a konkrét adatoknak. Vitathatatlan és ezzel bármely szakember egyetértene, Prot kiválóan teljesíti a DSM IV- ben (Diagnostic and Statistical Manual of Mental Disorders) meghatározott feltételeket.
Mondhatjuk, hogy Prot beteg, mert az, klinikailag az.
Ugyanakkor semmi baj nincs a beteg emberekkel mindaddig, amíg a társadalom vagy önmaguk számára nem veszélyesek.
Ha együtt tudsz élni a téveszmédeiddel, ha el tudod fogadni őket, akkor nem vagy beteg ember, még akkor sem, ha eltér a valóságészlelésed az átlagtól. Mert nem vagy beteg, nem kell gyógyszer sem.
Mire jó a valóság, amikor ő már remekül elvan az új világban és nem zavar egy legyet sem? Konkrétan a legjobb megküzdési módot választotta, én így hiszem.
Hogy nem létezik a világ, amiben él? Na és? Talán virtuális valóságunkban te is tudnál mutatni egy-két olyan dolgot, ami nem valóságos, ami csak játék. Talán fiktív embereket, szerepeket is tudnál mutatni, ám míg a normál, teszem azt, egészséges ember tudja, hogy csak egy szerep, amit megtestesít, addig aki beteg, nem tud különbséget tenni e két dolog között.
De ez még mindig csak a kisebb baj, ez még mindig csak a kritérium-rendszer része, ami alapján megítéltetsz.
Akkor kezdődik a betegség, amikor zavarsz, vagy másokat vagy saját magad.
Talán nem törne ki önfeledt lelkesedés erre a bejegyzésre a pszichológusok körében…Én azért remélem, hogy a normálisabb így gondolja. A normálisabb, aki elég erős ahhoz, hogy meghozza a JÓ döntéseket, amikor találkozik Prot-tal. Aki nem gyógyszerezi be, nem töri össze, nem akarja feltétlenül szembesíteni a valósággal, ha már nem tud segíteni. Mert ettől nem lesz jobb. Mert néha el kell dönteni, hogy többet árt, ha segítesz.
További bejegyzések
Hannibal
Te olyan csúnya vagy, veled nem is lehet játszani
