HTML

Szervezetpszichó

A pszichológia gyakorlati alkalmazása a szervezetek világában. Érdekességek, javaslatok, minden, ami foglalkoztat.

Facebook

Friss topikok

  • Anonymous: ezzel korábban sokszor találkoztam, de most láttam meg először. nagyon komoly! :) (2010.08.28. 17:28) Utókép

Írják: Dr. Bubó és Sirghel Izabella


2011.10.11. 21:33 dr. bubó

Szeretem a munkám vagy nem?

Címkék: kommunikáció fejlesztés motíváció személyiségpszichológia szervezetpszichológia

Korai is lenne arról beszélgetni, milyen egy jó szervezetfejlesztő. És egyébként sem szeretnék folyton magamról beszélni vagy magam fényezni. Az milyen lenne már?

 

Na de tény, ami tény, ha nem látom a tehetséget, akkor nehezen szállok be egy csapatba. Előfordult már egy-két ilyen jellegű kérés, nyílván ismered az érzést. Ehhez még szervezetfejlesztőnek sem kell lenni. Tényleg nem kell. Magyarul mindegy, hogy milyen formában hangzik el az a kérés, hogy tedd le a voksod a cég mellett, döntened kell.

 

Akárhogyan is dönthetsz. Van, amikor a munkáltató vagy a "tárgyalási partner" hajlamos belekényszeríteni helyzetekbe, "nincs más választásod" jeligével vagy ami rosszabb, te teszed saját magaddal ezt. Nem tudom, mi a helyes ilyenkor, ezt ne is kérdezd.

Ahova elköteleződsz, oda köteleződj el! Nem is veszi ki jól magát, ha panaszkodsz bárkinek. 

Össz-vissz, annyi lenne a lényeg, hogy olyan munkát kell végezni, amit az ember szeret :) Tudod, szívvel-lélekkel :)

Szólj hozzá!

2011.05.25. 13:54 dr. bubó

Kiválasztás/teszt

Címkék: kommunikáció figyelem vezetés team szervezetfejlesztés személyiségpszichológia szervezetpszichológia

A kiválasztási folyamathoz kívánok most segítséget nyújtani. Íme egy ősrégi IQ teszt. A teszt segítségével a logikai képességek és a kreativitás egyaránt mérhetőek.

Indításhoz kattints a piros körre!

 

A szabályok a következőek:

1. A tutajon csak ketten férnek el.

2. A apuka nem maradhat a lányokkal az anyuka jelenléte nélkül.

3. Az anyuka nem maradhat a fiúkkal az apuka jelenléte nélkül.

4. A rabnő nem maradhat a család egyik tagjával sem.

5. Csak a rendőr és a szülők vezethetik a tutajt.

 

 

Klikkelj a személyre, akit szállítani készülsz. A tutaj másik partra küldéséhez meg kell húzni a piros kart. Sikerült átvinni az embereket?

Figyelem! Japánban egy átlag ember 15 perc alatt oldja meg a tesztet. Európan az IT szektorba történő kiválasztásra használják.

Sok sikert!:)

 

Szólj hozzá!

2011.01.17. 20:22 dr. bubó

Work alcoholic (Workaholic)

Címkék: betegség szervezetfejlesztés motíváció személyiségpszichológia szervezetpszichológia

 

Olyan embert nevezünk munkamániásnak, aki függővé válik a munkájától vagyis vagy állandóan dolgozik vagy képtelen lazítani, függetleníteni az életét a munkájától. Elveszíti személyes kapcsolatait, mindent és mindenkor berajong a munka:( Állandó teljesítménykényszer alatt van, ami szorongással tölti el.

 

Nézzük meg, mi is a munkamánia vagy egyáltalán bárminemű mánia alapja. Az, hogy az ember rendelkezik egy szemüveggel, amin keresztül a világot szemléli, tulajdonképpen nem is képes kilépni ebből a nézőpontból, mindent ezen keresztül értelmez. A mánia alapja az, hogy felnagyítjuk a látottakat.

 

Az talán senkinek sem új, hogy ha érdekel bennünket valami, akkor automatikusan nyitotakká válunk az adott dologgal kapcsolatos információkra. Az információkat szűrjük, ezért könnyen lehet, hogy egyszercsak úgy érezzük, több olyan információval, jelenséggel találkozunk hirtelen vagy teljesen váratlanul, amelyek kapcsolatosak az érdeklődési körünkkel. Ilyenkor hajlamosak vagyunk visszaigazolásként vagy véletlenként tekinteni ezekre a találkozásokra.

 

Ha szigorúan tekintünk a jelenségre akkor nem történik más, minthogy az érdeklődésünknek megfelelően engedünk be tartalmakat az életünkbe, így akár az is megtörténhet, hogy ugyanezek az információk, véletlenek akkor is ott lennének, ha nem figyelnénk rá. Ám figyelünk és egyre jobban sodródunk ezekkel a tartalmakkal. Bevonódunk és ez mindeddig nem is lenne baj, hiszen a legtöbb ember, aki szereti a munkáját szívesen hangoztatja, hogy a munkája a hobbija is egyben.

 

Amikor visszaigazolást kap a munkájára, akkor az az önértékelése részévé válik. Automatikusan arra hajlunk, hogy az erősségeinkben még erősebbek legyünk, hiszen könnyebb visszaigazolást várhatunk el, mint az olyan dolgokban, amiket még nem próbáltunk. Tehát egyrészt a pozitív visszaigazolás erősíti, hogy még több időt, energiát fektessünk valamibe, a saját fejlődésünkbe, másrészt ott lebeg előttünk a cél, a még magasabb szakmai szint elérése.

DE kérdezz meg valakit, aki szerinted munkamániás, hogy miért csinálja? Azt várnád, hogy racionális érveket sorakoztat majd fel, ezt és ezt még szeretné elérni, megvalósítani. Valóban lesz ilyen, de a legtöbb ember, kezdeti szinten az élményt fogja megragadni, ha tudatos erre egyáltalán és nem konkrét racionális célokat sorakoztat majd fel. Ámbár lehet, meg tudja indokolni, ezeket mégis nagy többségében a múltból hozza, mint eredményt. Természetesen rendelkezik elképzelésekkel a karrierjét illetően, de nem azért csinálja, hanem mert kap egy olyan élményt, amelytől addiktívvá válik. 

 

Előre jelzem, hogy a legtöbb munkamániásnak fogalma sincs. Tényleg nem tudja, miért, így alapvetően sablonos válaszok várhatóak el: “így hozta az élet”. “nem is tudom”, etc.

 

Hangsúlyozom, ez a kezdet, a bevonódás, az egyre több idő és energia befektetés. Ez még nem munkamánia, önmagában a munka élvezetét nem nevezhetjük annak. Munkamánia akkor lesz, amikor betegessé válik, amikor ezt a kreatív alkotó állapotot már nem önmagától, hanem teljesítménykényszer alatt kell hozni, és ekkor jönnek a munkamániára jellemző tünetek is: szorongás, idegesség, agresszió, álmatlanság, szív és érrendszeri megbetegedések, stb.

 

 

Honnan indul az egész?

 

Az igazi munkamániás, meggyőződésem szerint, megél egyfajta módosult tudatállapotot. Megteremti a saját valóságát, amiben elég otthonosan mozog ahhoz, hogy kontrollt gyakoroljon fellette. Megéli a teremtés ama furcsa láncolatát, amit úgy hívunk, hogy flow, legalábbis az elején.

Aztán valahogy ezt az érzést kergeti, csak már nem tudja, hogyan kell(ene) visszatérni ahhoz, hogy a munka valóban élvezetes legyen és ne egy kényszerállapot.

 

A flow: egy olyan módosult tudatállapot, ami a magas koncentráció következtében jön létre. Egyszerre vagy kreatív és racionálisan gondolkodó.

 

Amikor flow-élményed van, akkor úgy érzed, hogy veled van az erő:) Tehát olyan szinten vagy benne a történésekbe, olyan szinten résztveszel, hogy nem csak a saját hozzájárulásod felett bírsz kontrollal, hanem mintha éppen az történne, amit szeretnél, úgy alakulnak a dolgok, ahogyan elképzeled.

 

Itt persze támadhat némi zavar, amikor kognítivan értelmezed, hogy ehhez mi a saját hozzájárulásod? Te csináltad vagy éppen úgy álltak össze a véletlenek, hogy elősegítették a saját elképzelésed, ki tudja? Az mindenesetre biztos, hogy a flow nem egy akaratlagos folyamat, tehát nincs benne erőszak és nincs benne szorongás sem. Résztveszel a saját magad által teremtett valóságban és azt látod, hogy mások is ott vannak, veled.

 

Magyarul élmény lesz a karrier és nem valami előre lefektetett elvárás-rendszer, amit teljesíteni kell. Úgy gondolom, innen kezdődik az, hogy addiktívvá válok a munkámban, teremtek, de nem elvárás-szinten, ott vagyok, benne vagyok, és hozzá kapcsolok mindent, amit csak lehet, hogy minél jobban megéljem azt a folyamatot, amitől bizony, hogy jól érzem magam.

 

A flow egy pozitív élmény és mert megadja a kontroll gyakorlás képességét, az ember azt gondolja, bármikor tudatosan visszaállíthatja ezt a kontroll a megélt folyamatok felett. Csakhogy nem így működik a dolog. 

A flow megélése időszakos, olyan pozitív feszültség, ami elősegíti az alkotást. 

 

Betegségnek onnan tekintjük a munkában való teljesítményt, amikor az egyén kényszeresen ragaszkodik a kontroll gyakorlásához és emiatt szorongani kezd. Ekkor már eljutott arra a szintre, hogy nem is létezik más visszaigazolás az életében, csak a munkája. Olyan harcként éli meg, ami feltétlenül eredményt kell hozzon, ha már ennyi energiát belefektetett.

 

A munkamániásra jellemző a túlvállalás, mintha nem nyugodhatna egy percre sem. Ennek folyománya, hogy folyton hajszolt, túlterhelt. Keveset alszik, sok a szorongás, ideges állapot, ami miatt különösen veszélyeztetett a szív és érrendszeri megbetegedésekben.

A munkamániás nem az az együttműködő típus, ha érted... Bármi vagy bárki megakadályozza abban, hogy eredményt érjen el vagy az általa elképzeltek szerint teljesítsen egy “küldetést”, arra agresszívan reagál.

 

Gondolj csak vissza, honnan indultunk? Egy kellemes állapot megélésétől, amit aztán fejvesztve kergetünk. A flow nagyon jó dolog, de el kell tudni engedni, hátha a hobbinkban vagy a családdal töltött időben visszaköszön és megtalál újra.

 

Na és persze az sem árt, ha van néhány másik dolog is az életünkben, ami visszaigazol, amitől helyén lesz az önértékelésünk, énképünk.

 

Szólj hozzá!

2010.09.10. 11:57 dr. bubó

A pozitív megfogalmazás jelentősége

Címkék: fejlődéslélektan vezetés szervezetfejlesztés személyiségpszichológia szervezetpszichológia

 

-------------------------------------------------------------------------
Személyes kommunikációnkban előnyösebb, ha tagadások helyett pozitívan fogalmazzuk meg gondolatainkat.
Mire gondolok ezzel? Helyesebb azt mondani, hogy ’Érkezz pontosan’ annál, hogy ’Ne késs el!’. Bár azt gondolnánk gyakorlatilag mindegy, melyik formát használjuk, hiszen lényegileg, tartalmilag ugyanazt hivatottak kifejezni, a lelki dinamizmusaink miatt ennek mégis jelentősége van.
Gondoljunk csak vissza a gyerekkorunkra, amikor minden tiltást azonnal ki kellett próbálni, ezzel is latolgatva határainkat és szüleink türőképességét. Ha szeretnénk elérni, hogy a gyerekünk valamit megtegyen, tiltsuk meg neki. Ha valamit megtiltunk, leírva ennek következményeit, akkor jobb, ha nem csodálkozunk, mikor ez valóban megtörténik.  
A ’Ne nyúlj hozzá, mert megsütöd magad’ mondat egyenesirányú következménye az, hogy a gyerek hozzányúl és tényleg megsüti magát. Az ő értelmezésében, amikor valamit tiltunk, akkor felszólítjuk annak a cselekvésnek az elvégzésére. Amikor azt mondjuk: ’Ne nyúlj hozzá!’, akkor ennek rejtett üzenete ez: ’Nyúlj hozzá!’ és a gyerek eszerint cselekszik.
Ez az értelmezés a későbbiek során is megmarad. Felnőtt korban hasonló módon dekódoljuk ezeket a rejtett tartalmakat, így célszerű erre hangsúlyt fektetnünk a kommunikációban.
Ha szeretnénk, hogy valaki pontosan érkezzen, akkor mondjuk ezt. Amennyiben a negatív üzenetre koncentrál (Ne késs el!), jó eséllyel megteremti azt magának. A negatív üzenet pusztán azzal, hogy egy hibára hívja fel a figyelmet, frusztrációt kelt, ami arra készteti az egyént, hogy elkerülje azt. Amit megrögzötten szeretnénk elkerülni, az megtörténik. A frusztráció nő, ha valamilyen büntetést is kilátásba helyezünk és minél jobban izgul, annál nagyobb valószínűséggel fogja elkövetni a hibát.
Gondold át, hogyan fejezed ki magad egy adott közegben, például a munkahelyeden. Van-e olyan dolog, amire már többször felhívtad munkatársaid figyelmét és valamiért mégis figyelmen kívül hagyják? Hogyan szoktad megfogalmazni? Lehet, hogy a negatív kommunikáció miatt van. Próbáld meg átfogalmazni mondandódat, ismételd meg rendszeres időközönként és figyeld, mi történik.
Jó eséllyel meg fog változni a folyamat, még akkor is, ha elsőre kellemetlennek érzed a többszöri ismétlést. Az ismétlés szükségszerű, elősegíti a meggyőzést és tulajdonképpen mindegy, hogy a fogadó fél egyetért-e a felé közvetített üzenettel. A befolyásolás akkor is hatni fog, ha nem ért egyet vele, pusztán attól, hogy rendszeres időközönként találkozik ugyanazzal az információval.
Ennek ismeretében már korántsem mindegy, milyen üzeneteket kapunk vagy éppen adunk. 
 

 

 

Szólj hozzá! · 1 trackback

2010.08.28. 17:22 dr. bubó

Prot

Címkék: személyiségpszichológia klinikum

---------------------------------------------------------------------------------------------
Hétvégén feltettek nekem egy kérdést, ami megérdemel egy külön bejegyzést, úgy hiszem.

K: Szerinted Prot, tudod a K-Paxből, beteg?
V: Szerinted?

K: Nem tudom, lehet. De akkor, hogy épített olyan elméletet, amit a csillagászok, a szakma nagyjai elfogadtak?…
V: Hát az biztos, hogy zseni volt. Mit gondolt a pszichológus?

K: A pszichológus nem tudta biztosan, a film nyitva hagyja a kérdést. Szerinted beteg volt?
V: Szerintem a legjobb dolog, ami történhetett vele az, hogy felépített magának egy világot.

K: De beteg volt?
V: Nem, nem volt az.



Nos-nos, PROT. A szó hagyományos értelmében beteg volt, hiszen olyan trauma érte, ami után lehasadt a tudatából egy darab, az előző élete, hogy egészen konkrét legyek:-( Gondolj csak vissza, hipnózisban tér vissza egy-két emlék csupán, de ő azt hevesen tagadja, hiába bizonygat a pszichológus, hiába jár utána a konkrét adatoknak. Vitathatatlan és ezzel bármely szakember egyetértene, Prot kiválóan teljesíti a DSM IV- ben (Diagnostic and Statistical Manual of Mental Disorders) meghatározott feltételeket.
Mondhatjuk, hogy Prot beteg, mert az, klinikailag az.

Ugyanakkor semmi baj nincs a beteg emberekkel mindaddig, amíg a társadalom vagy önmaguk számára nem veszélyesek.
Ha együtt tudsz élni a téveszmédeiddel, ha el tudod fogadni őket, akkor nem vagy beteg ember, még akkor sem, ha eltér a valóságészlelésed az átlagtól. Mert nem vagy beteg, nem kell gyógyszer sem.

Mire jó a valóság, amikor ő már remekül elvan az új világban és nem zavar egy legyet sem? Konkrétan a legjobb megküzdési módot választotta, én így hiszem.

Hogy nem létezik a világ, amiben él? Na és? Talán virtuális valóságunkban te is tudnál mutatni egy-két olyan dolgot, ami nem valóságos, ami csak játék. Talán fiktív embereket, szerepeket is tudnál mutatni, ám míg a normál, teszem azt, egészséges ember tudja, hogy csak egy szerep, amit megtestesít, addig aki beteg, nem tud különbséget tenni e két dolog között.
De ez még mindig csak a kisebb baj, ez még mindig csak a kritérium-rendszer része, ami alapján megítéltetsz.

Akkor kezdődik a betegség, amikor zavarsz, vagy másokat vagy saját magad.

Talán nem törne ki önfeledt lelkesedés erre a bejegyzésre a pszichológusok körében…Én azért remélem, hogy a normálisabb így gondolja. A normálisabb, aki elég erős ahhoz, hogy meghozza a JÓ döntéseket, amikor találkozik Prot-tal. Aki nem gyógyszerezi be, nem töri össze, nem akarja feltétlenül szembesíteni a valósággal, ha már nem tud segíteni. Mert ettől nem lesz jobb. Mert néha el kell dönteni, hogy többet árt, ha segítesz.



További bejegyzések


Hannibal
Te olyan csúnya vagy, veled nem is lehet játszani

Szólj hozzá!

2010.08.28. 17:12 dr. bubó

Te olyan csúnya vagy, veled nem is lehet játszani

Címkék: személyiségpszichológia



A játék csak addig jó, amíg mindenki jól van. Ha valaki rosszul van, a játékot be kell fejezni. Ha valakit szeretünk, arra nem erőltetünk olyan játékot, amit nem akar játszani. Ha mégis megtesszük és mellettünk marad, akkor az játszma.
A játszmának szüksége van az igazolásra. A játéknak nincs.
 

Szólj hozzá!

2010.08.20. 22:16 dr. bubó

Hannibal

Címkék: személyiségpszichológia klinikum


- Vajon miért pszichopata, szociopata Hannibal Lecter?
- Azért, mert ha valakivel baja van, azt kinyírja.
- Ebben egészen biztos vagy?
- Miben?
- Hogy szociopata?
- Hát van egy egészen enyhe szociális félelme, az már igaz.
- A kérdésre válaszolj.
- Az. De maga a félelem akkor lesz patológiás, amikor ártó szándékkal párosul. Egyébként ártalmatlan érzelem. Önmagunk generáljuk csak. Lehet például olyan, hogy kognitív félelem, de azt hiszem ez még nem létezik terminológiailag.
- A-ha. (Semmit nem értek belőle, ez halál komoly). És szerinted pszichopata?
- Nem tudom. Azt mondják az. Abban az értelemben nyílván az, hogy ártó szándékkal lép fel. Önmagát csonkítja meg a nő helyett.
- Aki üldözi és be akarja zárni egy életre.
- Igen. De ha máshonnan nézem, szerelmes a nőbe. Érted? Szereti a nőt, azért nem tud neki ártani.

- És a nő is szereti őt, legalábbis ezek után muszáj, hogy szeresse. Hiszen megmentette az életét.

- Pontosan...ami annyit jelent, hogy nem ártott neki, inkább magának ártott és ezzel tulajdonképpen használt a másiknak.
- Ha túléli és a másik felismeri a jószándékot.
- Nagyon okos vagy.
- Te vagy nagyon okos.
- Oké, hagyjuk a köröket.
- Hagyjuk.
- Ezt nem értem mégsem. Egy ember számára hogyan lehet fontosabb a másik ember, mint a saját épsége?
- Úgy, hogy a másik ember épsége fontosabb, mint a sajátja.
- Ezt mondtam én is.
- Akkor megpróbálom mégegyszer: szereti a nőt és nem fél.
- Dehát ez a normális.
- Igen, ez lenne a normális.
- Akkor miért pszichopata és szociopata?


További bejegyzések
A paranoid hajlam veszélyei

 

Szólj hozzá!

2010.08.20. 22:00 dr. bubó

A paranoid hajlam veszélyei

Címkék: személyiségpszichológia klinikum

 

 
Kicsit beszélgessünk a félelemről.
Amikor az ember bizonytalan saját képességeiben, akkor fél. A bizonytalanságot az események feletti kontroll hiánya okozza. A kontroll hiányának kialakulása visszavezethető arra, hogy nem ismerjük a másik “játékos” következő lépését.

A játékelmélet sokat foglalkozik a kérdéssel. Pozíciónkat és következő lépésünket elsődlegesen az határozza meg, hogy mi magunk versengő vagy együttműködő magatartást tanúsítunk-e. Amennyiben versengő magatartást tanúsítunk, úgy törekszünk olyan lépést tenni, ami maximalizálja nyerési esélyeinket. Ez törvényszerűen azzal jár, hogy a másik képességeit leértékeljük, ezáltal a sajátunkat felértékeljük.

A versengő magatartást mindig bizalmatlansági indítvány a másik féllel szemben, ám nagyon sokszor nem kerülhető el. Ha feltételezzük, hogy a másik szintén versengő magatartást követ, akkor biztosan veszítünk, ha mi magunk együttműködő stratégiát részesítünk előnyben. 
 
Az együttműködő stratégia kialakításához szükséges a bizalom a másik fél irányában. Ha a bizalom megkérdőjeleződik vagy eleve nem létezik, akkor egy versengő magatartású ember könnyen mutat paranoid hajlamot vagy skizoid pozícióban való átmeneti megragadást.
A paranoid hajlam azt jelenti, hogy saját bizonytalanáságából adódóan valótlan dolgokat feltételez a másik viselkedésével kapcsolatban. Elvárja, hogy a partner átveri majd őt és ezért ellenségként tekint rá. Szinte törvényszerű, hogy ez a félelme azt generálja majd, ő tegye meg azt a lépést, amit a másikról feltételez, ő verje át a másikat. Amennyiben ez átmeneti állapot, tehát csak egy-egy emberrel kapcsolatban fordul elő, akinek viselkedésére nem tud kontrollt gyakorolni, akkor paranoid hajlam, ha állandósul, akkor válik patológiássá a dolog és alakul ki paranoia.

A patológiás állapot egy-egy konkrét eset generalizálásából alakul ki, vagyis adott egyén kiterjeszti konkrét eseti tapasztalatát környezetére. Konkrét tapasztalata természetesen szubjektív. Ha válaszreakciót produkált már hasonló helyzetre, tehát ő maga már elkövette azt a reakciót, amit épp a másikról feltételezett, akkor szükséges, hogy kognitívan értékelje viselkedését, visszaigazolja azt. Gyakori visszaigazolási mód a racionalizálás, amely csak tovább erősíti a hajlamot, hiszen immár szubjektíve bizonyítékot nyert, hogy helyesen cselekedett. Ha ebből a megoldásból nyeresége származik, akkor ez hajlamosítja, hogy hasonló bizalmatlansági helyzetben, hasonló megoldást nyújtson.
Minél többször történik meg ez a kognitív visszaigazolás, annál nehezebbé válik, hogy felismerje saját félelmét, saját ártó szándékát.

Paranoid hajlam az érzelmileg instabil embereknél gyakrabban megjelenik. Skizoid pozicióba akkor fordul át a dolog, ha dühkitörésekkel kompenzálja saját bizonytalanságát. Ha mindehhez félelem társul, akkor szinte bizonyos a fenyegető magatartás vagy a bosszúállás.

Hatalmi helyzetben az ilyen ember saját félelmét erőviszonyból érvényesíti. Nem törekszik együttműködésre, hiszen beteges én-képe nem engedi meg a saját érzelmi instabilitásával való szembesülést, de gyakori az is, hogy kognitívan nem képes konstuktív megoldást kialakítani krizíshelyzetben. Ekkor a számára legegyszerűbb megoldási alternatívát érvényesíti, bosszút áll.
Ennek a pozíciónak legnagyobb veszélye, hogy az illető nem ismeri fel én-képének torzulását, így nem is kér segítséget, mert meggyőződése, hogy helyesen cselekszik. A segítő szakmát ellátókkal szemben szintén bizalmatlan, tudatlannak tartja őket, saját betegségtudattal nem rendelkezik.


További bejegyzések
Hannibal

 

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása