Szervezetpszichó

2011.10.11. 21:33 dr. bubó

Szeretem a munkám vagy nem?

Címkék: kommunikáció fejlesztés motíváció személyiségpszichológia szervezetpszichológia

Korai is lenne arról beszélgetni, milyen egy jó szervezetfejlesztő. És egyébként sem szeretnék folyton magamról beszélni vagy magam fényezni. Az milyen lenne már?

Na de tény, ami tény, ha nem látom a tehetséget, akkor nehezen szállok be egy csapatba. Előfordult már egy-két ilyen jellegű kérés, nyílván ismered az érzést. Ehhez még szervezetfejlesztőnek sem kell lenni. Tényleg nem kell. Magyarul mindegy, hogy milyen formában hangzik el az a kérés, hogy tedd le a voksod a cég mellett, döntened kell.

Akárhogyan is dönthetsz. Van, amikor a munkáltató vagy a "tárgyalási partner" hajlamos belekényszeríteni helyzetekbe, "nincs más választásod" jeligével vagy ami rosszabb, te teszed saját magaddal ezt. Nem tudom, mi a helyes ilyenkor, ezt ne is kérdezd.

Ahova elköteleződsz, oda köteleződj el! Nem is veszi ki jól magát, ha panaszkodsz bárkinek.

Össz-vissz, annyi lenne a lényeg, hogy olyan munkát kell végezni, amit az ember szeret :) Tudod, szívvel-lélekkel :)

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

Szólj hozzá!

2011.04.10. 00:24 dr. bubó

E-commerce rendszerek

Címkék: marketing kommunikáció fejlesztés pszichológia szervezetfejlesztés

Legutóbbi pszichológiai jellegű írásom:)

E-commerce rendszerek

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

Szólj hozzá!

2010.10.14. 23:48 dr. bubó

Hitelesség

Címkék: fejlesztés szervezetfejlesztés szervezetpszichológia

Ha nem tartjuk a határidőket, akkor nem működik a dolog.

Tudom, most ezért minimum megkövez a kreatív szakma, a programozó világ és azon emberek nagy többsége, akik – fogalmazzunk így – első blikkre nem tudják belőni, mi mennyi időt vesz igénybe.

Most jöhetnék azzal, hogy ha tisztában vagy a saját képességeiddel, akkor pontosan tudod, hogy neked mennyi időt jelent az adott munka, de eddig ne menjünk el.

Ami fontos: ha kimondok valamit, akkor az kötelez. Ezt a programozóknak magyarázni sem kell, mármint a „Nem tudom, mikorra lesz kész” – magatartást. Nyílván megvan az oka, ami ha úgy veszem, érthető, indokolt adott esetben.

Ami nem indokolt és nem érthető: olyan határidő bevállalása, „behazudása”, amit nem tudok vállalni. Az, hogy folyton magyarázkodnom kell, a saját magam által felvállalt határidők miatt. Az, hogy jó esetben, nem egyedül dolgozom egy projekten és valaki másnak kell magyarázkodnia – tegyük fel, jó kommunikációs képességgel. Az, hogy vagyok, aki vagyok, ember, elhavazva egy millió feladattal és nem merem azt mondani, hogy bocs, de ennyire vagyok képes, nem többre.

Az, hogy amit kimondok, az úgy is lesz, a hitelem. Az adott szavam számít és a viselkedésem, ami ennek megfelel vagy nem.

Ez sokat számít akkor, amikor megítélnek.

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

Szólj hozzá!

2010.08.28. 14:05 dr. bubó

Társadalmi játszóterek

Címkék: fejlesztés vezetés szervezetpszichológia

... avagy hogyan kritizáljuk a munkahelyi rendszert...

Nincsenek abszolút igazságok. Akkor, amikor az első rossz megjegyzést teszed arra, hogy koszos a játszótér, ahol ott tobzódsz te is a többiekkel, először csak felháborodással reagálnak a felnőttek. Hogy ők a mocsokban fetrengenének? Nem-nem, itt te tévedsz. Védik a területet, az építő jogát, engedélyét, a működtető szakértelmét és egyáltalán.
Ezt úgy hívják kognitív disszonancia-elmélet.

Azt hiszik, Téged győzködnek arról, hogy rosszul látsz, pedig önnön magukat igazolják, a döntés az elmúlt idő függvényében egyre jobban helytálló, még akkor is, ha végig mocskos volt a hely.
Aztán, ki tudja miért, egyszercsak elmaradoznak a játékok.
Na akkor látod, hogy elfogadták az elméleted.

Az építő átalakítja, a működtető tervez-szervez, kérted, és mert a lelke mélyéig hatoltál a "sértéseddel", ami után felbőszülve, széttépett hajjal rohangált, mégis, akaratod szerint tesz mindent.

Kis idővel észreveszed, hogy még mindig ott vannak a játszótéren, de mert az eddigi játékok eldurvultak, a kérésednek meg nem tudnak megfelelni, nem tudnak megújulni és jól változni, tönkretettél mindent.

Hiába mondanád már, hogy mindegy, hagyjuk, látom nem megy, térjünk vissza az eredetihez, mert az ember már nem ugyanaz. Megértette, hogy igazad volt, de nem tud rendet teremteni, nem tud más lenni, mint amilyen.

Nem segíthetsz, mert ő a működtető és addig jól ment. Nem segíthetsz, mert az építő a saját stílusában tervez. Nem segíthetsz, mert csak állnak értetlenül és bár tudják, hogy igazad van, kitakarítani képtelenek.

Nem segíthetsz, mert nem érted, hogy lehetett ekkora hatásod, amikor te csak egy egyszerű megjegyzést tettél.

Egy szervezetfejlesztő úgy rombol össze mindent, hogy újraépül és gyönyörű lesz, fantasztikus lesz, tele új játékkal a régiek mellett. Ha úgy tetszik, nem is rombol, csak átalakít.

Gyerekekkel könnyebb. Csúszkálnak a mocsokban és tényleg hülyének néznek, hogy miért félsz attól, mocskos leszel. Utána tovább játszanak, ha kimaradsz, a te bajod lesz.
A gyerekekkel könnyebb, mert őszinték, mert nem hazudnak maguknak játszóteret, mert tudják, az övék. Olyan, amilyen.

Egy jó tervező és egy jó működtető meg úgy lemos a színről, ahogy kell.
Csak hát ehhez olyan vezetők kellenek, akik alatt nem tűnik fel a szenny, mert mindenki hisz a játszótérben, ami az övé, aminek részese. Egy jó vezetőnek mindig mindent elhisz az ember, követi, mert az atyaúristene, szakmailag, emberileg, még akkor is, ha nem mindig ért egyet.

Egy jó vezető olyan embert bíz meg azzal, amihez nem ért, akitől akkor sem fél, ha jobb nála a saját területén. Legyen ez akár a fejlesztés.

Ha jót akarsz, csináld egy csapattal, jó emberekkel, akikben ugyanannyira hiszel, mint ők benned.
Ha tessék-lássék dolgokat akarsz, akkor végeztetsd el! Lehetőleg nálad butább emberrel. De ha valaha is fizetsz egy fejlesztőnek, aki nem jobb nálad semmivel, akkor minek fizetsz? A nem fejlődésért?

További bejegyzések

Hogyan motíváljuk a munkatársakat?
Építő jellegű kritika

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

HTML